Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona
Nagyböjti ökumenikus imaórák – JSZTIO
2026.04.02.
Mivel vallásgyakorlásunkat egész évben áthatja az ökumenikus szemlélet, nem csak az ökumenikus imahéten, hanem adventben, nagyböjtben is hívunk meg protestáns lelkészeket, hogy a Katolikus Egyházhoz és a protestáns felekezetekhez tartozó lakóink, munkatársaink és a városból érkező vendégeink együtt imádkozhassanak.
Első alkalommal Uzonyi Barnabás baptista lelkész tartott nagyböjti imaórát. A Szamáriai asszonyról szóló evangéliumi részről beszélt. Számunkra érdekes felfedezés volt ez, mivel a vasárnapi evangélium szintén a Szamáriai asszonyról szóló rész volt János evangéliumának 4. fejezetéből.
A Lelkész úr a zsidók és a szamáriaiak ellenséges viszonyának bemutatásával kezdte tanítását. Izraelnek nagyobb az észak-déli irányú kiterjedése, ennél sokkal kisebb a kelet-nyugati irányú kiterjedése. A zsidó emberek nem tették be a lábukat Szamária területére, helyette nagy kitérőt tettek, hogy elkerüljék Szamária területét. Ezzel szemben Jézus és tanítványai bementek Szamáriába.
A terület forró éghajlata miatt az asszonyok kora reggel mentek a kúthoz. Délben csak az ment, akit pl. nagyon megvetett a többi ember. A szamáriai asszony is ezért ment délben a kúthoz. Jézus megszólítja őt, pedig zsidó férfi nem szól idegen nőhöz, és nem szól a szamariaikhoz.
A Szentírásban ez az első alkalom, hogy Jézus valakinek elmondja, hogy Ő a Messiás. Egy szamariainak, egy asszonynak, mert Isten azt nézi, ami az ember szívében van. Az Ószövetség idején Isten Dávidot választja királynak – ismét láthatjuk, hogy Isten azt nézi, ami a szívben van. A bibliai korokban a pásztorok a leg megvetettebb emberek voltak, mégis nekik jelentek meg az angyalok Jézus születésekor. A feltámadott Krisztus az asszonyoknak jelenik meg először, mert azt nézi Jézus, ami a szívben van.
Isten mindannyiunkat lát, hall, ismer, nem kell neki magyarázkodnunk. Isten nem ért félre bennünket, közel van a megtört szívűekhez. Amikor elesünk, akkor nem eltávolodunk, hanem akkor vagyunk a legközelebb hozzá.
Isten a szívét hozta el nekünk a kereszten, mi is a szívünket vigyük hozzá.
A második ökumenikus nagyböjti imaórát Iványi Zoltán metodista lelkész úr tartotta. „… az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” – ezzel az evangéliumi résszel kezdte tanítását a Lelkész úr. Emlékeztetett rá, hogy vasárnap nagyböjt ötödik vasárnapja, Judica vasárnapja volt (mi feketevasárnapnak hívjuk). A kifejezés a 43. Zsoltárra utal, a Károli fordítás szerint „Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet…” Ez a vasárnap Jézus szenvedésére is halálára irányítja a figyelmünket, hiszen a jövő vasárnap már virágvasárnap lesz.
Majd Márk evangéliuma alapján Zebedeus fiainak kéréséről beszélt a Lelkész úr. Zebedeus fiai, Jakab és János Jézus elé járultak, és kérték, hogy egyikük Jézus jobb oldalán, másikuk pedig a bal oldalán üljön dicsőségében. Jézus megkérdezte tőlük, hogy készen vannak-e arra, hogy igyanak a kehelyből, amelyből Ő iszik, és megkeresztelkednek-e azzal a keresztséggel, mellyel Őt megkeresztelik.
Felmerül a kérdés, hogy mi jogosította fel ezt a két tanítványt, hogy Jézus mellett üljenek az Ő dicsőségében? Valószínűleg Ők is bele szándékoztak szólni az ítélkezésbe.
Amit mi elképzelünk, Istennél fordítva működik. Az Úr ellenáll a dölyfösöknek és az alázatos szívűeket szereti.
Jézus visszakérdez Jakab és János kérdésére: isztok-e abból a pohárból, amelyből én iszom, megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Jézus a Getszemáni kert poharáról, a keserűség, szenvedés, halál poharáról és arról a keresztségről beszélt, arról a keresztről, amely keresztre Őt felfeszítették.
Jézus élete során többször közel állt ahhoz az állapothoz, amikor egy ember összeroppan, a pusztában töltött 40 napos böjtje során mindenben kisértést szenvedett, a Getszemáni kertben vért izzadott, a kereszten úgy érezte, elhagyta Őt az Úr. Mindezek ellenére még sem esett bűnbe. Mi azonban naponta követünk el bűnöket. Most azonban rakjuk le Krisztus keresztje alá. Jézus magára vette a bűneinket és felvitte a keresztre. Ez az Ő keresztsége, amelyről Jakabnak és Jánosnak beszélt.
Mi sokkal inkább törődünk magunkkal, mint másokkal, akár csak Jakab és János. Helyette legyünk mindenki szolgái, az Emberfia sem azért jött, hogy Őt szolgálják az emberek.
Virágvasárnap köpenyeiket terítették az emberek Jézus elé, nagypénteken pedig feszítsd meg-et kiáltottak. A nagyböjt hátralévő részét töltsük abban a bizonyságban, hogy Jézus megváltott bennünket. Ahogy Péter apostol első levelében olvashatjuk: „…nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán.”
Az imaóra után lakóink szeretettel vettek búcsút a Lelkész úrtól, a hallottakról pedig még vacsora alatt is beszélgettek.
Harmadik ökumenikus imaóránkat Baranka György evangélikus lelkész úr tartotta. Bevezetésként a „Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid fiának…” kezdetű éneket tanította meg velünk a Lelkész úr. Nagyon jó volt hallgatni, együtt énekelni vele, mert lelkes, szeretettől áradó énekét áthatotta az Isten erejéből fakadó dinamika.
Ezt követően az „Annyi mindent hordozunk a világban…,” kezdetű éneket tanultuk meg. Az Úr iránti hála fogalmazódik meg benne. Ezek sokszor apróságok, de mi egyik apróságot sem tudjuk létrehozni. A legnagyobb dolog, amit megköszönhetünk, az Jézus kereszthalála, a halálon aratott győzelme, feltámadása, és amikor végre a jó halál kegyelméből megérkezünk hozzá, bennünket is a halálból az Életbe vezet.
Ezután Máté evangéliumából a Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról szóló részt (Mt,21,1-11) olvasta fel a Lelkész úr. Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Elterjedt egy legenda, miszerint a Zelóták, akik „partizán jellegű” harcot folytattak a Rómaiak ellen, üzenetet küldtek Jézusnak, hogy egy ló és a szamár fogja Őt várni. A Zelóták nagy reménységgel voltak Jézus iránt, hogy a földi hatalmat jelképező lovat fogja választani, az élükre áll, és harcol a Rómaiak ellen. Jézus a szamarat választotta, ebből mindenki megértette, hogy Jézus nem az a Messiás, akit ők vártak.
Pilátus előtt már minden támogatót elvesztett Jézus, mert egyértelművé vált, hogy Ő egészen másképpen hozza el a szabaditásunkat, mennyei királyságába akar hívni, ezt a meghívást először a jobbik lator kapja meg.
Az elégedetlenséget, pl. a Zelóták elégedetlenségét, vagy a mi elégedetlenségünket azért engedi meg Isten, hogy belássuk, hogy ne földi hatalomtól várjuk a segítséget, hanem Jézustól, aki a legenda szerint elutasította a földi hatalmat jelképező lovat.
Ahogy Pál apostol írja a Római levélben: „Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, … sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” Az elégedettséget Jézus hozza el. A földi dolgok nem tehetnek elégedetté, csak Jézusban lehetünk elégedettek.
Az imaórát ünnepi áldással zárta a Lelkész úr, majd pedig azon lakóinkkal is beszélgetett, akik személyes ismerősei. Ez az örömteli lehetőség számukra mindig nagy ajándék.